Volt idő, amikor minden előtt megálltam egy pillanatra.
Amikor megkérdeztem magamtól:
szabad-e ezt felvennem?
szabad-e így kinéznem?
szabad-e Lilinek lennem? 🌸
Ma már nem kérdezem. 🌷
Ma csak érzem, mi esik jól. Felveszem a rózsaszín pólót, mert mosolyt csal az arcomra.
Felveszem a harisnyát, mert jó érzés a bőrömön.
Bekentem magam testápolóval, mert szeretem az illatot, ahogy körülölel 🌸
Nem magyarázkodom.
Nem keresek engedélyt.
Nem várok jóváhagyást. 🌷
Egyszerűen élek.
Liliként.
Úgy, ahogy belül mindig is éreztem 🌸
A legszebb pillanat az, amikor belenézek a tükörbe, és nem kérdezem többé, hogy helyes-e.
Csak mosolygok, mert tudom: ez vagyok én 🌷
Nem a testiség adja a legnagyobb örömöt. Hanem az, hogy összhangban vagyok magammal.
A ruhák, az illatok, a mozdulatok. Mind csak kísérik azt, ami belül már megszületett 🌸
Ez az a pont, amikor már nem félek.
Amikor már nem kérdezem: szabad-e.
Mert a válasz csendesen, biztosan ott van bennem:
igen 🌷