Ma olyan napom volt, amit még sokáig a szívemben fogok őrizni 💕
Felöltöztem Liliként, illatos volt a bőröm, könnyű volt a lelkem. A rózsaszín pólóm finoman simult rám, a harisnyám ott volt, ahol kell, és amikor kiléptem a házból, egyszerűen csak jól voltam.
A város ma barátságos volt. Jó idő, napsütés, sétálás… nem siettem sehová ☀️
Csak mentem, nézelődtem, élveztem, hogy én vagyok én. Lili.
Nem kellett megfelelnem senkinek, nem kellett elbújnom – csak jelen voltam 🌸
Bementem a ruhaboltba is, és ez most már nem félelmet jelentett, hanem örömöt 💗
A női ruhák között sétálni, végigsimítani az anyagokat, megnézni a bugyikat, harisnyákat…
olyan természetes volt, mintha mindig is ide tartoztam volna.
Már ki is néztem pár darabot, amik majd egyszer az enyémek lesznek – jó érzés volt előre álmodni.
Vettem magamnak új dolgokat is: egy rózsaszín pólót, harisnyát… mindegyik egy újabb kis darab Liliből 🌷
Hazafelé mosolyogtam. Nem hangosan, nem feltűnően – belül.
Az a fajta mosoly volt ez, ami azt mondja:
„jó helyen vagyok”.
Ez a nap nem csak vásárlásról szólt.
Hanem arról, hogy nőként élhettem meg egy teljes délutánt, szabadon, örömmel, önmagamként 💕