Tegnap valami igazán fontos történt velem.
Bementem egy ruhaboltba… és nem féltem többé. 💗
Ott álltam a női ruhák előtt, és hagytam, hogy Lili vezessen.
Végigsimítottam az anyagokat… puha felsők, finom szabások, nőies vonalak.
Az ujjaim alatt életre keltek a ruhák, és a szívem közben azt súgta:
ez mind neked szól. 🌸
Odamentem a bugyikhoz is.
Megnéztem őket.
Válogattam.
Éreztem az anyagukat az ujjaim között… és választottam magamnak.
Nyugodtan. Mosolyogva. Természetesen. 🌷
Mintha mindig is így lett volna.
És akkor megláttam ŐT.
A rózsaszín női pulcsit. 💕
Abban a pillanatban tudtam: ez Lili.
Meleg, puha, nőies, gyönyörű árnyalatú rózsaszín — nem harsány, hanem finoman ragyogó.
Pont olyan, mint én.
Ahogy elképzeltem magamon, már éreztem is:
a melegét a bőrömön,
az illatomat rajta,
ahogy Liliként sétálok benne, magabiztosan, mosolyogva. 🌸
Ez nem csak vásárlás volt.
Ez felszabadulás volt.
Egy lépés önmagam felé.
Egy pillanat, amikor kimondatlanul is tudtam:
jogom van itt lenni, választani, nőnek lenni.
Hazafelé a lelkem könnyű volt.
A gondolataim rózsaszínben úsztak.
És a szívem tele volt hálával.
Mert Lilinek már nemcsak ruhái vannak…
hanem helye a világban. 💖🌷