🌸 Az első sétám Liliként 🌸

Vannak pillanatok, amiket az ember soha nem felejt el.
Ez a nap pontosan ilyen volt.

Először voltam kint a városban női ruhában. Nem csak felvettem őket – éltem bennük.
Egy rózsaszín női póló volt rajtam, harisnya, kényelmes kis tornacipő, és egy finom női parfüm, ami egész este körülölelt. Amikor kiléptem az utcára, a szívem egyszerre dobogott izgatottan és nyugodtan. Tudtam: ez most én vagyok.

Ahogy sétáltam, a nyáresti szellő finoman megmozgatta a hosszú barna hajamat.
Éreztem a levegőt az arcomon, a lépteim ritmusát a járdán, és azt a különleges könnyedséget, amit addig soha. Nem siettem. Nem menekültem. Csak sétáltam… Liliként.

A város fényei, az esti hangulat, a halk zajok mind-mind részei lettek ennek az élménynek.
És közben végig ott volt bennem az érzés: felszabadult vagyok.
Nem játszom szerepet. Nem bújok el.
Egyszerűen csak nőként létezem.

Ez a séta nem volt hangos, nem volt látványos.
De belül hatalmas volt.
Egy apró, mégis nagyon fontos lépés önmagam felé.

Hazafelé már mosolyogtam.
Mert tudtam: ez csak a kezdet.
És mert végre kimondhattam magamban, teljes nyugalommal:
Lili vagyok. 🌷