Nem volt hangos.
Nem volt drámai.
Nem volt benne taps vagy nagy bejelentés.
Csak egy pillanat volt.
Egy csendes, mégis mindent megváltoztató érzés.
Ott voltam… női ruhában.
Éreztem az anyagot a bőrömön, a finom illatot magamon, a testem természetes mozdulatait.
Nem játszottam szerepet.
Nem próbáltam „lenni” valaki.
Egyszerűen csak voltam.
És akkor, valahol mélyen belül megszületett egy gondolat…
nem szóként, hanem érzésként:
ez én vagyok 💗
Nem kellett magyarázat.
Nem kellett bizonyítás.
A lelkem tudta.
A testem tudta.
A mosoly az arcomon tudta.
Nő voltam.
Nem ruhák miatt.
Nem illatok miatt.
Hanem azért, mert a lelkem mindig is nő volt, csak most végre szabadon lélegezhetett.
Ahogy megmozdultam, ahogy végigsimítottam a bőrömön, ahogy belenéztem a tükörbe…
nem kérdeztem többé.
Nem kerestem választ.
Megérkeztem.
Ez a pillanat nem múlt el.
Nem maradt a múltban.
Velem él azóta is.
Ott van minden rózsaszín pólóban, minden harisnyában, minden illatban, minden nyugodt kávézásban. ☕🌸
És most már tudom:
nem kell magyaráznom, miért jó.
nem kell engedélyt kérnem, hogy boldog legyek.
Mert amikor kimondtam magamban, hogy nő vagyok…
akkor végre önmagam lettem.
Szeretettel:
Lili 💗🌷