💗 Amikor kilépek a házból – Liliként 💗

Ma minden olyan finoman indult.
Egy nyugodt fürdés, nőies illatok, meleg víz… ahogy leöblítem magamról a nap elejét, és már tudom: ez az én időm.
Testápoló kerül a bőrömre, az illata körülölel, a bőröm puha, sima, illatos – jó érzés csak úgy megérinteni magam, mosolyogva 💗

Felveszem a rózsaszín pólómat, hozzá a fekete harisnyát, és a rózsaszín tornacipőmet.
A tükörben egy boldog nő néz vissza rám.
Lili.

Kilépek a házból… és megcsap a nyári délután melege.
A sötétbarna hajamat lágyan simogatja a szellő, a bőrömön érzem a napfényt, és minden lépéssel egyre könnyebb vagyok. Nem sietek. Nem bújok el.
Csak sétálok a városban, Liliként 🌸

Élvezem az utcák zaját, a fényeket, az embereket – és közben azt az érzést, hogy jogom van itt lenni.
Betérek egy ruhaboltba. Megnézem a női ruhákat, végigsimítom az anyagokat, választok magamnak… magamnak, nőként.
És ez a pillanat annyira természetes, annyira igaz, hogy majdnem meghatódom.

Hazafelé már tudom:
nem csak sétáltam, nem csak vásároltam.
Megéltem önmagam.

Boldog vagyok.
Boldog, mert Lili lehetek.
Boldog, mert nőként élhetem meg ezeket az egyszerű, mégis csodálatos pillanatokat. 🌷
És mert tudom: ez nem kivétel.

Ez az életem. 💗